Alsó-Fehér vármegye

 

Alsó-Fehér vármegye címere

Nagyenyed (Aiud, Straßburg am Mieresch)

 Nagyenyed címere

Nagyenyed A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot
A nagyenyedi református Bethlen-kollégium, amelyet 1622-ben a fejedelem alapított, az egyetemes magyarság egyik leghíresebb és legrégebbi oktatási intézménye.(1905)
A nagyenyedi kollégium ma1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. A várost 1849. január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette román felkelők elpusztították. A lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket. Az ortodox-karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a huszonnégy fokos, dermesztő hidegben. A vártemplomban, talán, kitarthattak volna, de nem számítottak a veszélyre. A férfiak a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges, aljas mészárlás-rablás. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították, jóllehet a kamarilla később parancsot adott visszaszolgáltatásukra. A halottak egy részét a vársáncba (a mai óvoda udvara), másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol az emléktábla áll. Római számok jelzik a pogrom puszta dátumát. A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem ma is álló szobrok, és szülőhelyük nevébe illesztett, felvett nevük hirdetik "dicső tetteiket".
  Nagy hírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

A nagyenyedi református Bethlen-kollégium, amelyet 1622-ben a fejedelem alapított, az egyetemes magyarság egyik leghíresebb és legrégebbi oktatási intézménye.(1905)

 A Kollégium híres tanárai és diákjai, akiket az épület udvari szárnyán elhelyezett emléktábla felsorol: Bethlen Gábor, Apaffi Mihály, Ajtai A. Mihály, Alstedius J. H. (Johannes Heinrich), Alvinczi Péter, Apáczai Cs. János, Aranka György, Áprily J. Lajos, Bakó Árpád, Barabás Miklós, Barac Ion, Barcsay Ábrahám, Barcsay Jenő, Baricz János, Bartók György, Baririus Isacus, Báróczy Sándor, Benke Mihály, Benkő Ferenc, Benkő József, Berde Amál, Berde Mária, Bethlen Gergely, Bethlen János, Bethlen Miklós, Bisterfeldius J. H. (Johannes Heinrich), Bodola János, Bodola Sámuel, Bod Péter, Bodrogi János, Bolyai Farkas, Borbáth Károly, Borosnyai Nagy Zs., Császár Gyula, Csefó Sándor, Csernátóni Pál, Csorja Ferenc, Csulai György, Deák Ferenc, Demény Zoltán, Dézsi Márton, Dóczy Ferenc, Elekes Károly, Elekes Viktor, Enyedi István, Enyedi Sámuel, Erdélyi Gyula, Farkas Sándor, Farnos Dezső, Fenichel Sámuel, Fogarassy Albert, Fövenyessy B. (Bertalan), Galambos Mihály, Garda József, Garda Kálmán, Gáspár János, ifj. Gáspár János, Gelei Katona I. (István), Gruzda János, Gyarmathy Sámuel, Haliciu Mihail, Halmágyi Antal, Hegedűs János, Hegedűs Sámuel, Herepey Ádám, Herepey Károly, Hermányi D. József, Ilosvai Benedek, Incze Dániel, Járai István, Kasza Dániel, Kemény Zsigmond, Keresztes József, Kereszturi Pál, Koréh Zsigmond, I. Kováts József, II. Kováts József, Kovács Ödön, Kőrösi Csoma Sándor, Köteles Sámuel, Lázár István, Löte Lajos, Makkai Domokos, Mentovich Ferenc, Mihályi Károly, Mikó Imre, Móhai Károly, Nadányi János, Nagy Lajos, Naláczi József, Nemegyei János, Opitz Martin, Pápai Páriz Ferenc, Pápai Páriz Imre, Pávai Vajna Elek, Pávai-Vajna Ferenc, P. Szathmári Károly, Salamon Ferenc, Salamon József, Sáska László, Sipos Domokos, id. Szász Domokos, ifj. Szász Domokos, Szász Károly, Szenczi M. Albert, Szentimrei Jenő, Székely Ödön, Szigeti Gy. István, Szilády Zoltán, Szilágyi Gyula, Tótfalusi K. Miklós, Ujfalvi Sándor, Vajna Antal, Varó Ferenc, Vásárhelyi Péter, V. Tőke István, Veress Gábor, Vince Dániel, Zayzon János, Zeyk Miklós. Többük életrajza a Bethlen Gábor Kollégium honlapján olvasható.

 Nagyenyed látképe a kollégiummal és a templommal, fent balra: a régi nagyenyedi vár déli kapuja, fent jobbra: a nagyenyedi ún. csipkés bástya - 1905.

 Verespatak (Roșia Montană)

VERESPATAK Község pecsétje 

Verespatak 1860.

Ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből van kiállítás. A házakban sok római kő van befalazva. 1784. november 7-én a felkelt román parasztok dúlták fel.

1786-ban, 1788-ban, 1790-ben, 1791-ben, 1820-ban, majd végül 1854-ben és 1855-ben Verespatak (Alburnus Maior) közelében még a rómaiak idejében művelt aranybányákra és bennük viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak.

 1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. A trianoni szerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt.

Magyarigen (Ighiu)

Magyarigen címere

Magyarigen főtere 1880 körül
 

Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712–Magyarigen, 1769) sírhelye

Itt élt és alkotott Bod Péter református lelkész író, irodalomtörténész és itt halt meg , sírja a templom előtt van.

 1206-ban Chrapundorf néven említik először. Az erődített református templomot a régi gótikus templom helyébe 1781-ben építették, 1849-ben a románok a falut elpusztították, 200 lakos tömegsírja a katolikus iskola kertjében van. 1910-ben 1559 lakosából 1117 román és 348 magyar volt.

 

 Marosújvár (Ocna Mureș, Miereschhall)

 

Marosújvár Sóbánya / Stefánia akna 

Mikó utca

 

 A kamara megbízásából Ruszbatzky bányamérnök 1791-1793-ban feltárta az ókori sóbányák helyét. A Mikes család 908 holdas birtokát, amelyen a sótelep és Szaratura falu feküdt, 1803-ig elcserélték a széki kamarai bányatiszti telepre és terménydézsmára. A sóbányászat a belényesi Mészáros György bányamérnök vezetésével indult újra. Adókönnyítésekkel és mentességekkel többek közt Désaknárol és Kolozsról csábítottak ide sóvágókat, de kezdetben még a katonaság is részt vett a bányák művelésében. Mészáros egy spirális kosárrendszer elvén működő sófelvonót talált fel. 1792-ben nyílt meg a Ferenc- és a József-, 1813-ban a Ferdinánd-, 1821-ben a két Karolina-akna. 

1848 októberében Simion Prodan felkelői kilencven idemenekült magyart és helyi bányászt öltek meg és felgyújtották a települést. 1849 tavaszán, Nagyenyed elpusztítása miatt ideiglenesen Alsó-Fehér vármegye székhelye volt. Itt működött az a vésztörvényszék, amely 32 román és három magyar parasztot ítélt halálra.

Sóbányászai a 19. században főként Székelyföldről és a környező településekről érkeztek.

Népessége 

• 1910-ben 4976 lakosából 2862 magyar és 1845 román anyanyelvű; 1858 görög katolikus, 1553 református, 883 római katolikus, 291 zsidó, 236 ortodox, 107 unitárius és 48 evangélikus vallású volt.
• 2002-ben 10 270 lakosából 8670 volt román, 1262 magyar és 313 cigány nemzetiségű; 7466 ortodox, 943 református, 831 görög katolikus, 360 pünkösdista és 233 római katolikus vallású.

Marosújvár ma 

A görög katolikus templom a városközpontban